A 2000. évi hulladékgazdálkodásról szóló XLIII. törvény, 3. § h) pontja szerint a hulladékgazdálkodás komplex fogalom; a hulladékokkal összefüggő tevékenységek rendszere, mely a hulladék keletkezésének megelőzése mellett magában foglalja a hulladékkezelés technológiai lehetőségeit, az újrahasználatot, újrahasznosítást, a keletkező hulladékok veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését, ellenőrzését, továbbá a kezelő berendezések üzemeltetését, azok bezárását, utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ehhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást is.
A hulladékgazdálkodás alapvető szempontrendszere szerint minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy
- biztosítsa a hulladék keletkezésének megelőzését,
- a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentését,
- a hulladék hasznosítását,
- környezetkímélő ártalmatlanítását.
Ez a prioritási sorrend egyben meghatározza a cselekvések egymáshoz való viszonyát, vagyis azt, hogy csak akkor lehet a sorrendben később szereplő megoldást választani, ha az előző lépcsőben több megoldási lehetőség már nincs. A prioritási sorrend érvényesítése a jogszabályok előírásai szerint a gazdálkodó feladata. Ahhoz, hogy a hulladékképződés megelőzhető legyen, a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében előnyben kell részesíteni:
- az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását;
- az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását;
- a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot eredményező termékek előállítását;
- a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását.
Tilos a hulladékot elhagyni, felhalmozni, ellenőrizetlen körülmények között elhelyezni, kezelni.
A hulladékban rejlő anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékkal történő helyettesítésére, valamint – ha ezek nem megoldhatóak – a hulladék energiahordozóként való felhasználására.
A keletkezett hulladékot, ha lehetséges, hasznosítani kell, így ennek elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni azt (szelektív hulladékgyűjtés). (Forrás: www.kvvm.hu)
Települési szilárdhulladék lerakóval kapcsolatos jogi szabályozás gyakorlatilag a hulladékgazdálkodási törvény előtt nem volt hazánkban. Ebből adódóan alakult ki az a kedvezőtlen helyzet, hogy ahány település, annyi hulladéklerakó üzemelt. Ezek a lerakók műszaki védelem és kellő körültekintés nélkül, többnyire évtizedekkel ezelőtt alakultak ki, elsősorban spontán módon, mindennemű műszaki tervezés nélkül.
A megfelelő körültekintés nélkül kialakított lerakók a vízre, a talajra és a levegőre, mint környezeti elemekre nézve potenciális szennyező forrást jelentenek, hiszen helyük kiválasztásánál a vízföldtani adottságok vizsgálata csak néhány kivételes esetben történt meg.
A megfelelő jogi és gazdasági szabályozás hiánya miatt a régi lerakók rekultiválásának a kötelezettsége nem volt előírás, hosszú távú gazdasági bizonytalanságot teremtve a piac azon résztvevőinek, akik ma már jelentős beruházásokat végeztek ezen a területen. A kérdés megoldása érdekében mérföldkőnek tekintendő a 99/31/EK tanácsi irányelvvel összhangban megjelent, a hulladéklerakók létesítésének, működtetésének és utógondozásának követelményrendszerét szabályozó 22/2001. (X.10.) KöM rendelet, amelynek megjelent a módosított változata, amely már a 33/2003 EK direktíva előírásait is figyelembe veszi, a 20/2006. (IV.5.) KvVM rendelet.
Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv célkitűzései között fogalmazza meg, hogy a nem megfelelően kialakított hulladéklerakók legkésőbb 2009-ig bezárásra, felszámolásra, illetve az előírásoknak megfelelően felújításra kerüljenek.
A jogszabályok legfontosabb kötelme, hogy 2009-től csak azon hulladéklerakók üzemelhetnek, amelyek megfelelnek a 99/31 EU irányelven alapuló 20/2006. (IV.5.) KvVM rendelet szigorú előírásainak.
(Forrás: http://www.kormany.hu/hu/videkfejlesztesi-miniszterium)
