A hulladék az, amit mi emberek annak tekintünk, a természetben ugyanis nincsenek hulladékok. A természet semmi olyat nem hoz létre, amelyhez ne tartana készenlétben olyan enzimet vagy mikroorganizmust, amely a terméket képes elbontani és visszajuttatni a körforgásba. Az ember még nem tanulta meg a természettől, hogy ugyanakkora gondot fordítson egy termék elbontására, mint előállítására.
A környezetbe kibocsátott és nem megfelelően kezelt hulladékok környezetkárosító hatásai különbözőképpen jelentkeznek:
A talaj, talajvíz (felszín alatti vizek) és felszíni vizek szennyeződése
A hulladékok leggyakoribb, szükségszerűen természetes befogadója a talaj. A nem megfelelően kezelt hulladékokat, azok bomlástermékeit a csapadékvíz a talaj felszínén szétmossa, és az beszivárog a talajba. Így elszennyeződik a talaj felszíne, majd az anyagok bekerülnek a talajvízbe, ahol az áramlás révén gyakran jelentős vízbázisokat veszélyeztetnek.
A hulladék szerves és szervetlen alkotói a csapadékvízzel kilúgozódva, különféle sók – klorid, nitrát, szulfát stb. – nehézfémek, szénhidrogének és nehezen bomló egyéb szerves mikroszennyezők formájában közvetve a vízminőség romlását okozzák.
A nem rekultivált, de felhagyott hulladéklerakókon gyakori az illegális hulladéklerakás folytatása, mellyel megnő a depónián elhelyezett veszélyes hulladékok mennyisége, ezzel veszélyeztetve a talajt, a felszíni és felszín alatti vizek minőségét.
A levegő szennyeződése
A szakszerűen le nem fedett lerakók, illetve a szakszerűtlenül üzemeltetett lerakók kockázatot jelentenek a levegő minőségére is. A szakszerűtlen üzemeltetés folytatásával a légköri kiporzás, illetve a hulladékok szél általi elhordása, illetve a hulladék bűzhatása a lerakó közvetlen környezetét terheli. A szervesanyag-tartalmú hulladék bomlása során jellegzetes bűzös gázok keletkeznek (ammónia, hidrogén-szulfid stb.), a kezelés nélküli hulladékhalmok finom porát, illetve nagyobb darabjait (papír, műanyag fólia) azonban a szél vagy kisebb légmozgás is a levegőbe emeli. A hulladéklerakókon öngyulladás miatt vagy a hulladékok nyílt téri (tiltott!) égetésekor keletkező égéstermékek (füstgáz, korom, pernye, dioxinok, poli-aromás szénhidrogének) közvetlenül szennyezik a levegőt. Nem elhanyagolható a hulladéklerakók üvegházhatást növelő metán- és szén-dioxid-kibocsátása sem.
A Délkelet-Alföld Regionális Hulladékgazdálkodási Rendszer (DAREH) Létrehozását Célzó Önkormányzati Társulás uniós forrásból bezárt szeméttelepek rekultiválásába fogott, hogy a jelen és a jövő generációinak élhető környezetet biztosítson.
Az ivóvízbázisnak a további szennyezését akadályozza meg a Társulás azon törekvése, hogy a műszaki védelem nélkül kialakított szilárdhulladék-lerakókat ártalmatlanítja, rekultiválja.
A DAREH a KEOP-2.3.0 konstrukció első fordulójában a projektterületre vonatkozóan két pályázatot nyújtott be (I. és II. ütem).
Az I. ütemben résztvevő települések: Almáskamarás, Ambrózfalva, Battonya, Békéssámson, Békésszentandrás, Bélmegyer, Biharugra, Csanádapáca, Dévaványa, Doboz, Dombegyház, Dombiratos, Ecsegfalva, Elek, Gerendás, Kertészsziget, Kétegyháza, Kevermes, Körösújfalu, Kötegyán, Lőkösháza, Magyarbánhegyes, Makó, Maroslele, Medgyesbodzás, Medgyesegyháza, Nagybánhegyes, Orosháza, Pitvaros, Pusztaföldvár, Sarkad, Szeghalom, Szentes, Tarhos, Újkígyós, Zsadány.
Forrás: www.hansagiisk.hu
